Hogy a körömlakkod lepattant,
hogy a buszon egy undok rád kattant
az akciós paplan már nem akciós
és a tévében mai valóság a show.
Hogy a szomszéd sráccal nem jött össze,
mert a nagyhangú péklány jött össze vele,
s hogy idén sem telik sítúrára,
sem pezsgős szilveszteri luxusvacsorára.
Hogy a szalag színe nem passzol a gyertyához,
s anyád idén is túl sok bejglit hoz,
a poharakat foltosra mosta a gép,
mit már megint te vagy, aki kipakol épp.
Hogy a kutya nem hagy aludni
a pincéből a díszeket is fel kell hozni,
hogy fehér lesz-e vagy fekete,
a karácsony - hidd el,
mindennek semmi jelentősége.
Mi lesz, mit a batyudba beteszel,
az ünnepből, mikor majd indulni kell,
mondd, mit viszel magaddal a szívedben,
mikor a nagy útra valaki ráterel?
Emlékszel-e majd a fiad tekintetére,
s a kedvesed otthonos ölelésére,
a táncra perdült szenteste éjszakára,
s nevetésük kísérő hangjára?
A karácsony, mondd, veled marad-e,
amikor már a csillogásnak vége?
A hó megfagyhat vagy elolvadhat,
sőt az is lehet, hogy inkább távol marad,
s kihűlhet a baconos pulyka,
de szereteted ne hűljön ki soha.
Megtörténhet, hogy valami nem lesz tökéletes,
de őszintén, tényleg annyira fontos ez?
Talán van itt más is, amit érdemes lenne észrevenned.
Mert lesznek gyönyörűséges tekintetek, mosolyok és
spontán nevetések, meghitt szavak és váratlan örömök,
megálmodott találkozások és rég vágyott meghívások.
Lesznek elfeledettnek hitt dalok, megkerült barátok,
személyes meglepetések és csendben rád talált békességek.
Csak figyelj, csak lásd, ahogy a sötétségbe megérkezik
a fény, és végetér a várakozás. Belép a nappalidba,
letelepszik a kanapédra, s veled marad - talán örökre.
Ha tudod, minek van, és minek nincs jelentősége.
