Átálltam a Másik oldalra
Lejegyezve: 2017.06.15

Azt mondtad: csak a kurvák mennek a bal oldalon. Annyira belém égett ez a kijelentés, és oly nagyon vágytam tisztességes, méltó párod lenni, hogy évszázadokon át elfogadtam a törvényt; s megadón helyezkedtem el minden alkalommal a jobb oldaladon. A végén már annyira megszoktam, hogy ha véletlenül a másik oldalra sodródtam, rosszul kezdtem érezni magam, és mint egy jól nevelt kiskutya, magamtól mentem vissza a "helyemre". De valóban a jobb oldal a Jobb oldal? Neked jó így? Vagy nekem? Ó igen, én is ismerem a történelmi magyarázatot, miszerint anno a lovagok bal oldalon hordták a kardjukat, s csak ha a nő a jobb oldalon ment, tudták őt megvédeni, ha épp valaki rájuk támadt. Vagyis aki a bal oldalukon sétált, annak kevesebb esélye volt a túlélésre. Az nem a "méltó" helyet kapta, "csak" a bal oldalt. A kevésbé biztonságosat. A kockázatosat.


No és mi közöm nekem mindehhez ma, a 21. században?? Hol van a kardod, kedves férfi, aki arra tanítasz, hogy a jobb oldaladon a helyem? Ha a balodon megyek, akkor én kurva leszek? Te fogod azt gondolni, vagy más? Miért ragaszkodunk valamihez, ami már nincs? És miért igazodunk és igazítunk másokat is egy régenvolt szokáshoz? Vagy mindez több ennél? Elgondolkodott már valaki azon, hogy mi van az ártatlannak tűnő szabály mögött? Úgy értem, miért ennyire fontos egy férfinak, hogy szíve hölgyét még ma is a jobb oldalán vezesse? Másképp fogalmazva: Miért akarja a férfi megmondani a nőnek, s egy egész társadalom megmondani a nőnek, már kislánykorától fogva kondicionálni, hogy hol a helye, ha tisztességes nő akar lenni? Olyannyira, hogy még mindig generációk nőnek fel ennek szellemében, s ha megkérded a fiatalokat, többségük ismerni fogja a "szabályt". Olyannyira, hogy írok egy posztot az igaz párkapcsolatról, amit rengetegen lájkolnak, hozzá egy gyönyörűséges képet, jön két férfi, lelkesen bólogat, majd a képre nézve kórusban megjegyzik: "Egy gond van csak: Rossz oldalon megy a nő!"

Azt mondtad: csak a kurvák mennek a bal oldalon. Sok idő volt, mire eljutottam oda, hogy merjek átállni a bal oldalra. Ettől még nem dőlt össze a világ, nem mutogatott senki rám, és tudod, még jól is éreztem ott magam! Egyszerűen azért, mert jött egy férfi, akinek a bal oldalán volt kényelmes menni, és aki nem állított át következetesen a "jó" oldalra. Figyelni kezdtem magam, a párokat, kérdezgetni, ki hol megy, miért, próbálgattam, melyik férfi mellett mikor hol jó nekem lenni, asztalnál ülve, beszélgetve, mit élek meg velük, milyen viszonyban vagyunk, kik azok, akik következetesen átállítanak, őket is kifaggattam, ismerik-e a tételt, mit gondolnak, mit éreznek, mi a kényelmes nekik, miért, és rájöttem pár dologra. Elmesélem.

Észrevetted, hogy a katolikus szertartás szerint az esküvőn az ifjú pár úgy áll meg az oltár előtt, hogy a férfi a jobb, a nő a bal oldalon helyezkedik el? Legalábbis mifelénk. Tehát Isten szent színe elé épp fordítva járulunk! Vajon miért? Isten előtt lehetek a "rossz" oldalon? Amikor a férfi oltárhoz vezet, akkor még kurva vagyok? Kurvaként mondom ki a nagy Igent?? Aztán, a holtomiglan-holtodiglan szent fogadalma után, amikor Isten, a pap és az egybegyűltek is törvényesnek fogadják el a kapcsolatot, akkor fogjuk magunkat, megfordulunk, és a templomból már a "rend" szerinti oldalon vonulunk ki: férfi balra, nő jobbra. Tehát amikor imádott férfim feleségül vesz, akkor a baljára állít, de ahogy belépünk a házasok sorába, hirtelen átkerülök a jobbjára, és számomra tiltott hely lesz a balja? De miért? És mi lesz mindennek a következménye? Nőre, férfira, párkapcsolatra, társadalomra nézve?

Először is: Féloldalasak leszünk. Igen, házasságkötésünk pillanatától kezdve egy felbillent kapcsolatban próbálunk egyensúlyozni. Hitvesem bal oldalát elhanyagolom, amely tudvalevőleg az érzelmi oldalunk, ő pedig ugyanolyan mértékben elhanyagolja a jobb oldalamat, és a kapcsolatunk szó szerint egyoldalúvá válik. Csak a bal fülembe fog szólni a hangja, csak a bal kezemet fogja szorongatni, én pedig csak a jobb oldalát fogom ismerni. Hallod mindebben a szimbolikusságot!? Önként kivonulunk párunk fele részéről, és lemondunk arról, hogy minden oldaláról ismerjük! Tényleg ezt akarod, ezt várod tőlem, aki nem akar kurva lenni?

Másodszor: Betöltetlen marad a hely a férfi bal oldalán. Hiszen enyém csak a jobb oldala. Ha sosem állok a balján, ha nem lehetek mellette mindenhol, akkor lehet, hogy egyszer csak jön valaki, és mellé lép. A tiltott bal oldalára. És attól kezdve szépen hármasban lépdelünk életünk ösvényén: a férfi középen, én, a "hivatalos" a jobbján, és a másik, a "nem hivatalos" a balján. Csak a jobbik, a szebbik oldalához lesz hozzáférésem, s bár én maradok az elismert feleség, és talán megkapom a kardot előrántó lovagi védelmet is, a férfi mégis töredékes lesz a számomra. Mert a másik, a bal, az érző, a rejtett, a szív felőli oldalát egy másik nő kapja. Ő lesz az, aki ismerni fogja párom rejtett oldalát is, és ezért ő lesz az, aki - bár nincs státusza - érzelmileg közel kerülhet hozzá. És hidd el, attól még, hogy nem tudok a létezéséről, érzem a jelenlétét. Látszólag ketten sétálunk, de a fantom ott kísért a körünkben. Talán azt mondod majd, ez ártatlan dolog, csak valaki, akivel jó beszélgetni, és nincs abban semmi rossz. Nem akkor borul meg egy párkapcsolat, amikor fizikailag megtörténik a megcsalás, hanem abban a pillanatban, amikor valaki mást engedsz be a bizalmi körödbe. Ha pedig számomra csak az egyik oldalad mutatod, bizonyosan eltorzul a kapcsolatunk. S ha nem is lépsz, ha nem adsz helyet másnak, akkor sem leszel jól: örökké hiányozni fog valaki a másik oldaladról.

Harmadszor: Betöltetlen marad a hely a nő jobb oldalán. Megtörténhet, hogy nekem is hiányérzetem támad, és a vákuum beránt oda egy másik, be nem tervezett szereplőt. Mert szeretnék közel kerülni egy férfi bal oldalához, és mert vágyom arra, hogy legyen egy férfi, aki nem mondja meg, hova kell állnom. Egy szép napon mellém sodródik valaki, és betölti az űrt. Lesz valaki, aki bevezet az addig tiltott oldal rejtelmeibe, és általa olyat fedezek fel a férfiról, amit addig nem ismertem. És már bele is sétáltunk egy négyszereplős, házassági-szeretői bonyodalomba. Vagy ki tudja hány szereplősbe, ahol mindenki törvényes párja valakinek, és törvénytelen párja lesz valaki másnak… Mindezt azért, mert arra ítéltük a kapcsolatunkat, hogy a magunk vagy mások elvárásai szerint haladjon, s talán sosem tettük még fel magunknak a kérdést: Miért csak a kurvák mennek a bal oldalon? És miért vagyok olyannal, aki azt vallja, hogy csak a kurvák mennek a bal oldalon? Miért igazodom, és miért nem hallgatok saját belső késztetéseimre? Valóban ezt akarom? Vagy csak cenzúrázatlanul átvettem egy aprócska szokást, és ezzel együtt egy komplett társadalmi normát?

Amikor párt választunk, többnyire azzal a szándékkal tesszük, hogy a mindenévé leszünk, és ő is a mindenünk lesz. Teljes kapcsolatot kívánunk megélni: egyetlen emberrel. Nem úgy kötünk házasságot, hogy eleve szeretőt is beleteszünk a képletbe, mégis, a statisztikák szerint a házasságok nagyobbik részében megtörténik, hogy belép egy harmadik, netán egy negyedik is, mintegy pótszerként, akármilyen köntösben. Nem így tervezünk, nem is vágyunk rá, mégis, ha egyoldalú kapcsolatot hozunk létre, szinte előre megjósolhatóan bekövetkezik a társulatbővítés. Mert mindannyian a teljességet keressük. S ha nem találjuk meg egyben, akkor beszerezzük több darabban.

Azt mondtad: csak a kurvák mennek a bal oldalon. De elgondolkodtál már azon, mit értünk az alatt, hogy "kurva"? Kevesen tudják, hogy a szó eredetileg annyit jelentett: leány. Később kezdték használni a csintalan, merész lányokra, míg végül minden olyan nő gyűjtőfogalma lett, aki házasság nélkül él kapcsolatban. Még egyszer mondom: Minden olyan nő, aki nem feleség, az kurvának minősült! Így volt ez a 19. században, amikor a "kardommal megvédelek" kijelentésnek még volt alapja - ahonnan ered a "jobbra tarts" szabály. Szakadjunk el ezért a mai "prostituált nő" fogalmától, és nézzünk mélyebbre, a feleség kontra kurva szembenállás mögé.

Tanárképző főiskolás korom egyik meghatározó élménye volt, amikor a világirodalom szakértő előadója azt találta levezetni a remekművekből, hogy kétféle női minőség létezik: a szűz és a szajha, valamint, hogy minden férfi e kettőt keresi, és arra a nőre vágyik, akiben a kettőt együtt megtalálja. Hoppá. Lehet értékes és vonzó a férfi számára a "szajha", sőt, szükségszerű a teljességéhez? Keresheti egy férfi mindkettőt egyben, a "rendes nőt" és a "szabályelleneset", a társadalmilag elfogadottat és az el nem ismertet? És meg is kaphatja? Ha én nem kívánom megélni a szajhát, akkor a férfi automatikusan pótolni fogja a hiányt? És ha megélem, lehetek a mindene? Lehetséges, hogy ez a két szerep nem is áll annyira szemben egymással? Csak akkor, ha két külön nőben ölt testet? Lehetséges, hogy nem kell a kettő közt választanom, hanem integrálhatom mindkettőt magamba? Lehetek egyszerre feleség és szerető, ha azt egyetlen férfinak adom oda? S megtörténhet, hogy pont attól fogom boldoggá tenni a párom, hogy megélem minden női szerepem?A szüzet és a szajhát, a feleséget és a szeretőt, az ártatlan lányt és a bevállalós kurtizánt? Megtörténhet, hogy ekkor, és csak ekkor valóban én leszek számára Minden Nő, Egy személyben?


Azt mondtad: csak a kurvák mennek a bal oldalon. Elváltam tőled, hogy olyat találjak, akinek mehetek bármelyik oldalán. Vállaltam a kockázatot, hogy átkerülök a védtelen oldalra, és vállaltam azt is, hogy nincs státuszom. Egyetlen egyet nem vállaltam: hogy osztozzam mással a férfin. Egyetlen helyet sem kívánok betöltetlenül hagyni mellette, szeretném őt minden oldaláról megismerni, és ott lenni mindenhol, ahol ő van. Jobbján vagy balján, ahogy épp nekünk jó. Már nem igazodunk normákhoz és elvárásokhoz, egyszerűen csak éljük a mi szépséges, sokoldalú, teljes kapcsolatunkat. Nem érdekel, milyen státuszom van és minek tart a világ. Az érdekel: minek tart Ő, és minek tartom én magamat. Többre becsüljük a magunk által teremtett kapcsolatot, mint a mások által ránk szabottat. Lehet, hogy nincs neve annak, amiben élünk. Lehet, hogy házasságnak hívjuk majd, Isten színe előtt és a magunk szent hite szerint, vagy számunkra ez lesz egyszerűen A Kapcsolat, és ennél több nevet, címet, rangot nem is kívánunk adni neki.

Átálltam a másik oldalra. És olyan csodákat éltem meg azon a másik oldalon nőről, férfiról, kapcsolatról, hogy mostantól nem mondok le róla senki hite, rendje, törvénye szerint. Vagyok a hitvese és a kedvese, a felesége és a szeretője, és bármi is vagyok, mellette teljes lehetek. Mert ő az, aki befogadta minden részem, s aki megmutatta minden oldalát. Már tudom, hogy nem kell választanom. Egyszerre vagyok a jobb és a bal oldalán álló, törvényes és törvénytelen, s mióta merek bármi lenni, a mindene lettem. Az Egyetlen Férfinak, aki Egyetlen Nőnek választott - engem.