Kiút
Lejegyezve: 2015.10.02
|
Valamikor réges-régen elhagytad a helyedet, megtagadtad
a törzsedet, és ingoványos vidékre tévedtél. Mit szépítsük,
ez itt maga a mocsár, mi lehúz, fogva tart, és többé
nem ereszt. Épeszű messziről kerüli el, hátra se néz,
úgy menekül, de te nem hittél az intő szónak, s most
elátkozod a pillanatot is, mikor balgán letértél az
útról. Itt állsz nyomorultan, a semmi közepén, ember
elérhetetlen távol, s te a mocsárral harcolsz egyedül.
De hiába küzdesz, hiába taposol, egyre mélyebbre ásod
magad, hisz már térdig ér a mocsár. Végül leállsz,
nem mozdulsz, csak vársz bénán tehetetlen, de várni
is reménytelen, se közel se távol nincsen segítség.
És a mocsár lehúz, fogva tart, többé nem ereszt. Ha
kínlódsz, ha harcolsz, ha megbénulsz, ha elnémulsz,
ha üvöltesz, ha pánikolsz, ha kétségbe esel, ha feladod:
elvesztél… Elvesztél, mint annyian már, kik egyszer
régen letértek az útról. Fogy az idő, távolodik a
remény, már benne vagy derékig… és a mocsár lehúz,
fogva tart, és soha többé nem ereszt.
Hacsak nem ismered a mocsár természetét. Mert van
mód, hogy még ebből is kikerülj, hogy csodamód megmenekülj,
hát segíts végre magadon, te magányos ember. Nézz
vele szembe, egyenesen a közepébe, ismerd meg, ismerd
ki, légy erős és légy okos, itt az idő, hogy te kerekedj
felül. Barátkozz meg vele, ne harcolj, ne ellenkezz,
láss rajta keresztül, és fordítsd a javadra. Mert
mindazt, mi kicsi, azt elnyeli, de a nagyot kivezeti.
Feküdj rá, amennyire csak bírsz, és kezdd el óvatosan
mozgatva kiszabadítani a lábad. Először az egyiket,
aztán a másikat, végül a mocsár tetején kezdj el kúszni
kifelé. Lassan haladj, légy észrevétlen egyszerű,
ne szégyelld, hogy hason kúszol, csak juss ki végre
a fogságból.
Ha kiértél, állj talpra, és adj hálát az Égnek, mert
megtaláltad a kiutat, kiválasztott vagy, a Te sorsod
a túlélés, a Te sorsod a továbblépés. Örülj hát az
életednek, visszakaptad, bár azt hitted, örökre elvesztetted,
itt állsz, lábad alatt szilárd a talaj, a föld megtart,
a föld hazavezet. Menj, kövesd a fákra írott jeleket,
és újjászületve térj vissza a törzsedhez. Már várnak
Rád.