Tangónapló
Lejegyezve: 2015.07.21

Várok. Ő rám néz. Én visszanézek. Tekintetünk félúton találkozik. Szavak nélkül kér táncot tőlem. Szavak nélkül mondok neki igent. Szándék és vágy, kíváncsiság és lehetőség, felkérés és elfogadás. A parketten át elindul felém, némán engem néz. Szeme erőt, melegséget és bizalmat áraszt. A kezét nyújtja, magához von, átölel. A két test összesimul, ismerkedik. Közös tér, együtt lélegzés. Nem siet, időt ad megérkeznem az ölelésébe. Itt vagyok, megnyugszom. Becsukom a szemem. Döntöttem: rábízom magam. És elindulunk.

Érzem az erejét. Mozdít, s én alakulok. Karjában merek Lenni. A testek érzékelnek. Lépéseink összehangolódnak. Közeltartás. Nincs hazugság. Vagyok, aki épp most vagyok. Hogy nem tudok hibázni, arra tanít. Hogy merjek Rá hagyatkozni. Lépni, amit a testem érez. S higgyem el, hogy mindez csak Játék. Az életet játszom vele. Félelmetes, hogy nem tudom a következő lépést. Neki félelmetes, hogy mindig tudnia kell a következő lépést. Bízik magában, mer és vállal. Ő vezet, én követem, és ismeretlenül is elismerem. Körbetáncoljuk a termet, a földre lábainkkal rejtélyes jeleket rajzolunk, eddig soha nem létezett, egyszeri, megismételhetetlen táncot alkotunk.

Tangó. Egy időben számomra a következőt jelentette: furcsa ruhákba öltözött, fejüknél összeragasztott emberpárok mókás, régimódi zenére merev, hirtelen táncmozdulatokkal körbevágtázzák a termet, miközben nagyon komolyan és elszántan merednek előre.

Jó sok évig sikerült is elkerülnöm ezzel a véleményemmel a tangót. Hiába fűztek, maradtam ellenálló. Mert nem hittem, hogy a tangónak és nekem van közünk egymáshoz. Eltelt néhány év, tovább haladt, és sarkaiból kifordulva változott meg az életem. Mert én változtam. Megéltem és megértem. Aztán egy nap meghallottam a Zenét. Új volt, mégis nagyon ismerős. Olyan zene, amely elér a szívig, és egy pillanat alatt a lelked mélyére hatol. Fájt és simogatott, megnyitott és magával ragadott. A tangó pedig hatalmas erővel dübörgött felém, lehengerelt, és én megadtam magam. Férfi és Nő. Kapcsolódás. Valódi tánc.


A tangó tükör, a tangó mélyvíz. Kihívás és alázat. Tisztelet és elfogadás. Félelmeink legyőzése. Bizalmunk próbája. Vezetés-követés kérlelhetetlen rendje. Elfogadni, átadni, hinni, és engedni megérezni a következő lépést. A tökéletlenség tökéletességének csodája. Együtt-működés. Áramlás. A tangó a tudatos Férfi és a tudatos Nő tánca. A Férfi vezet, a Nő követ. A Férfi célja, hogy a Nő jól érezze magát. A Nő célja, hogy a Férfi jól érezze magát. Páros tánc. Közös tapasztalás. Együtt fejlődés. Egy tánc, amely mindig igazat beszél.

Hogy mit tanultam meg a tangó által? Bízni. A férfiban. Totálisan. Akkor is, ha tudja, akkor is, ha nem tudja, akkor is, ha én sem tudom, sőt, az a jó, ha én tényleg nem tudom. Hogy minél inkább merem követni, annál inkább válok nővé a karjaiban. Ő pedig annál inkább válik férfivá. Mert csak így jön létre az egységünk. És a varázslatos az, hogy közben megmarad a kettőnk egyénisége is. Egyedül is egészek vagyunk. Mert a tangóban úgy dől a nő, hogy bármikor meg kell tudnia tartani magát, ha a férfi ellép. Nem támaszkodik, tartja magát, mégis átadja az irányítást. Attól válik vezethetővé, hogy van tartása magának is. A férfi valójában nem is a nőt, hanem magát vezeti. A nő a férfit követi. A férfi érzékeli, mit lépett a nő, és ehhez igazítja a következő lépését. Tehát a nő nem tud hibázni. A férfinak nincs elvárása. Ő is figyeli a nőt, nem csak a nő a férfit. Így fűzik egymásba a lépéseket.

Nem kell más, csak bizalommal becsukni a szemed, beleérni a karjába, és követni. Ő pedig lenyűgöző magabiztossággal, mégis finomsággal és tisztelettel vezet, megmutatja, hogy nem kell megfelelned, sem jónak lenned. És ettől mindketten jók lesztek.

Nem mindig a profi táncos a legjobb partner. Lehet, hogy az egyikkel kezdőnek érzed magad, a másikkal meg úgy táncolsz, mintha mindig is ezt tetted volna. Mert nem is a tánctudás a lényeg, hanem az összehangolódási képesség. Persze nem árt, ha a férfi haladóbb, tapasztaltabb, előtted járó, mert csak akkor tud vezetni. Látom a kezdő párokat, kínlódnak, mert a férfinak nem megy, ettől a nőnek sem megy, erre a nő elkezdi irányítani, vagy magát vezeti, és kész a párkapcsolati konfliktus. Szóval segít, ha a férfi megvalósultabb a nőnél. Akkor fel lehet rá nézni. Valahogy úgy történik ez, hogy a férfi már jó ideje járja a maga útját, érik, teljesedik, és mélyül a tudása, közben haladok én is, a saját női utamon, egészen más tapasztalatokkal. Aztán egyszer csak megérkezünk a táncparkettre. Ha összeillünk, akkor összeérünk. Lehet, hogy csak három perc, de abban lejátszható az egész párkapcsolati misztérium. Hálás vagyok ezekért az élményekért. Egyik rakódik a másikra, és lépcső épül belőlük. Egy olyan lépcső, melyen át meg lehet érkezni egy valódi kapcsolatba.

Tangó. Egy Tánc, egy Út, egy Lehetőség.