Veled táncolok
Lejegyezve: 2015.01.10

Hozzám léptél, felkértél, és én igent mondtam. Együtt táncolunk. Lehet, hogy egy estét, lehet, hogy egy életet. Táncosok során át csiszolódtam, alakultam, mire megadtam magam neked. Most csak rád figyelek. Elfelejtem a múlt táncokat, még a lépéseket is, és tiszta lappal indulok veled. Csak az számít, aki most vagyok, és aki most vagy. Rád hangolódom. Csendben vagyok még. Szavak nélkül jobban érzékellek. Hallod a zenét. Hallom a zenét. Mintha ezer éve hallgatnánk a közös zenét. Ez a zene vezetett el hozzád. Becsukom a szemem. Érzem minden rezdülésedet. Elindulsz. Követlek. Nem is követlek. Benned vagyok már, egy lettem veled. Együtt vesszük a levegőt, együtt mozdulunk, együtt alkotjuk meg a mi táncunkat. Különleges tánc. Belőlünk, általunk született.

…

Amikor először a szemedbe néztem, megláttam emberarcod mögött végtelen isteni lényedet. Felismertelek. Látom erősségeidet és látom gyengeségeidet, arcaidat, harcaidat és kudarcaidat. Ismerem győzelmeidet, isteni hatalmadat és dicsőségedet, hitedet és teremtésedet. Tudom, mire vagy képes, és tudom azt is, hogy hitem táplálja hitedet. Amikor beleragadsz a sárba, emlékeztetlek istenségedre. Amikor megrészegülsz istenségedtől, megmutatom neked az embert. Tükröd vagyok, hangod és lélegzésed. Néha elhomályosul a látásom, olyankor kicsit messzebb lépek tőled, de valójában akkor is benned élek. Mindig kapcsolódunk. Rugalmas ez a kapocs, képes messzire nyúlni, megenged nagy tereket is. Ha csatába mész, hátországod vagyok, táplállak és engedlek, visszavárlak, befogadlak és begyógyítalak. Világítótoronyként minden nap hazavezetlek. Én vagyok a fészek, az otthon, a tűzhely. Bennem megpihenhetsz.

Megjártam már a magam útját, lubickoltam mennyek tiszta tavában, vergődtem poklok mélységes mocsarában. Megerősödtem, bölcsebb, türelmesebb és alázatosabb lettem. Feladtam akarásom, feloldottam kétségem, megérleltem egységem. Kudarcok árán értettem meg, hogy csak ha magammal egységben vagyok, válhatok eggyé veled. Nagynak látlak. Felnézek rád. Ahogy feléd haladok, úgy növekszem én is, beléd növök, megérkezem a te egységedbe.


Nem számít, milyen táncos vagy. Nem számít, milyen táncos vagyok. Csak az számít, együtt hogyan táncolunk. Bizalmam benned végtelen. Társad vagyok. Ha lépsz, lépek. Ha elhibázod a lépést, veled hibázom. Megengedem magunknak a tökéletlenséget. Bizonytalanságod hitemmel fedem le, merevségedet lágyságommal oldom fel. Ha lábamra lépsz, csak nevetek, ha elszédülök, tudom, hogy megtartasz. Erőd a haladásunk, finomságom az áramlásunk. Óvatosan töröd meg kezdeti ellenállásom, karjaidban hajlékony leszek. Az általad való alakulásom növeli magabiztosságod, mindkettőnknek jó, ahogyan bánni tudsz velem. Rád hagyatkozom. Veled tanulok. Általam érsz vezetővé, általad érek követővé. Érzem, hogy körről körre egyre jobban táncolunk együtt, mert a fejlődés spirális, ha haladunk előre a körben, haladunk felfelé is.

Van, hogy elgyengülök. Olyankor te hordozol, te tartasz engem. Élem az erős nőt, és vállalom a gyenge nőt is. Megtanultam már, hogy a hátországot is védeni és táplálni kell, és kérem, és elfogadom. Gyengeségem az erősséged. Jó, ha tudod, milyen sokat adsz nekem. Akkor is, amikor fizikailag épp nem vagy velem. A kapocs tart, az összhang körbevesz.

Te Napom vagy, s én Holdad vagyok. Ragyogsz. Én visszaragyoglak. Finom világ a lélek, finoman is bánunk vele. Ez már a finomhangolás ideje. Te kint vagy otthon, én idebent. Két világ találkozik általunk. Te használod az erődet és a tudásodat, de már nem égetsz el, és nem törsz össze. Én intuíciómra hagyatkozom, de már nem a fegyverem. Csak csendben tolmácsolom üzenetét, és rád bízom, hova helyezed. Bölcsen szólok, és bölcsen hallgatok. Sosem veszem el tőled a megoldási méltóságodat. Ha mennél, engedlek, ha épp egyedül járod az utad, csendben figyellek. Megvárom, amíg kérdezel, és megértelek, ha mesélsz. Ha kéred, veled tartok. Már nem bújok el a világ elől, odakint is megtalálom a helyemet, kint is segítem a küzdelmedet.

Tisztelem mindazt, aki vagy. Miközben belülről ismerlek, mégsem ismerhetlek meg. Naponta újra felfedezlek. Arra vágyom, aki az arc mögött van, aki a szerepeid, a ruháid, a maszkjaid mögött vagy. Arra vágyom, hogy láss, aki az arcaim és fátylaim mögött vagyok. Naponta lemeztelenítem magam előtted, hogy láss, hogy ismerj, hogy kopogtatás nélkül bejöhess minden szobámba. Bátorság kell a mez-telenséghez. Egymást bátorítjuk ruhadarabról ruhadarabra haladva. Örökös vetkőzésben vagyunk. Ahogyan levetjük a ruháinkat, úgy vetkőztetjük meztelenre a lelkünket. Szeretkezésünk egymás kibontása, a lelkek egymásra találása, az ajándék átadása. Csoda minden pillanat, végtelen és időtlen varázslat. Két világ eggyé válása. Maga az Örökkévalóság.