Nem mondhatom el
Lejegyezve: 2016.09.15

Itt vagyok. Nézem, figyelem. Nem mondhatom el neki, miért vagyok itt.

Látom, ahogy él, alakul, küzd, változik, keres, lép, szenved, remél. Értem őt, érzem őt, féltem őt, szeretem őt. Itt vagyok. Magam adom, ennyi épp elég. Nem mondhatom el neki, miért vagyok itt.

Ahogy küzd, amiért küzd, a belőle áradó erő, a kitartása, a hite, a helytállása és vállalása...

Igen. Ezt akarom. Vállalom. Mindent, ami ő, múlt, jelen - s jövő.

Megyek, ha hív. Maradok, ha kér. Hallgatom, ha szól. Mesélek, ha fél. Vele lélegzem be az életet, s vele engedem el, ami már nem lehet. Együtt hódítjuk meg a hegyeket, s ereszkedünk a mélybe le, mi, hallgatag utazók. Valahonnan jöttünk, valamerre megyünk, valamiért együtt megyünk. Távolban már ott a vitorla, a horgonyt lassan felszedik, készülünk, haladunk, valami felé együtt tartunk. Össze-tartunk.

Vele utazom. Ahogy lépünk, ahogy élünk, úgy érünk, úgy érkezünk.

Már nem hagyom el. Már itt vagyok.

Még nem mondhatom el neki, miért vagyok itt.