Letettem
Lejegyezve: 2016.06.03

Azt mondtam a sziklámnak: nem cipellek tovább. S ahogy a földre óvatosan letettem, egyszeriben látom, mennyire stabil szikla ez. Kicsit helyezkedik, fészkelődik, aztán azon a szent helyen megállapodik. Mintha oda teremtették volna; látom, ő már nem jön velem. S mivel elfáradtam, kicsit mellé telepedtem, nekidőltem, tán el is bóbiskoltam. Aztán felriadtam, de láttam, még mindig ott áll szilárdan mellettem, és hosszú idő után most először, végre megnyugodtam. Beszélgetni kezdtünk. Én elmeséltem neki az álmomat, ő meg hallgatott, és minden mondatom után még erősebben tartott. Aztán arra kért, álljak rá, és onnan nézzek szét. Megtettem. S ahogy felmásztam a vállán és körülnéztem, vele együtt óriási lettem - ő pedig végtelen távlatokat mutatott.
Elámulva kérdeztem:
- Hogyan lehetséges, hogy sosem láttam még ennyire messzire?
Mire csak ennyit felelt:
- Sohasem tettél még le.

Így történt, hogy aki terhem volt eddig, lett a legfőbb támaszom.