Örök
Lejegyezve: 2018.05.09

Akarsz egyetlen lenni egy férfi szívében?
Akarsz sütkérezni figyelmességében?
Akarsz ragyogó képet nyári réteken,
s csillagot számlálni szerelmes éjeken?

Akarsz kiválasztott lenni úgy, mint soha más?
Akarod, hogy ne érjen véget a folytatás?
Akarsz a tenyerén nyílni s virágozni,
tőle díszt, pompát, fehér ruhát kapni?

Akarsz-e vele sírni és vele fájni?
Akarsz-e eget és földet együtt bejárni?
Akarod-e őt, mint még senki mást,
s akarsz-e lenni örök asszonytárs?

Akarsz-e vele élni és vele halni,
akkor is, ha épp nehéz maradni?
Akarsz a megszokott mindennapja lenni,
aki látja őt kiteljesedni - s megöregedni?

Akarod-e azt is, mit senki nem akar,
amit mesteri öltöny bölcsen eltakar,
rejtett, féltett, óvott védett, titkos
férfi-létét mondd, akarod-e?

Leszel-e temploma, hol esténként megpihenhet,
szívedbe fogadod-e, s adsz-e köré védett teret?
Nyújtod-e neki tested mellé mélységes lelked?
Vállalod-e, hogy viselsz közös derűt - s terhet?

Látod, a virág is elnyílik, csokrod hiába óvod,
e nap elmúlik, s nem lesz mindig ragyogó fotód,
a színpad változik, a násznép távozik,
csak az Egyetlen az, aki Örökre itt marad.