Otthon
Lejegyezve: 2016.02.24

Otthon az, ahol te Te lehetsz, ahol én Én lehetek, és ahol megélhető a Mi, háborítatlanul.

Otthon az, ahonnan naponta elindulunk, hogy odakint megtegyük, mit meg kell tennünk, és ahová naponta visszabújunk a világ elől. Tárt karú hívás, elfogadó ölelés, ringató békesség, szerető emberség. Ha nincs, fázol és éhezel, menekülsz és keresel, hontalanként gyökértelen sodródsz a világ bajával.

Otthon az, ami egész úton hazafelé a lelkedben bizsereg, várva a pillanatot, hogy testben is megérkezz.

Otthon az, ahová jó belépni, ahol jó csak úgy egyszerűen Lenni. Egy biztonságos fészek, ami megtart és erőt ad, feltölt és meghallgat. Minél nagyobb a káosz odakint, annál stabilabb kell legyen a hely idebent. Itthon jó helyen vagyunk. Olyankor lemossuk a sminket és kibújunk a páncélból, s vagyunk egészen Magunk. Lehetünk könnyűek és átlátszóak, őszinték és természetesek, gyengék és szeretettek. Kiáradhatunk, behúzódhatunk, elfáradhatunk, megpihenhetünk.

Egy hely, ahol lehetünk egyedül, ahol lehetünk együtt, lehetünk kerekek és teljesek, mert Mi vagyunk, akik itthon vagyunk. Mi, akik tudjuk, mit jelent együtt lenni, akik merünk még meztelen lélekkel szeretni, s akik naponta képesek vagyunk békét teremteni.

Otthon az, ahol Te vagy és ahol Én vagyok és ahol Mi vagyunk.