Vártalak
Lejegyezve: 2016.02.24

Mehettem volna világot látni, átúszni az óceánt vagy meghódítani egy hegycsúcsot. Megismerni, kalandozni, felfedezni. Megkoronázni egy királyt, kifeszíteni egy szélvitorlát, megmenteni egy papírsárkányt, s lehozni pár csillagot. Nem mentem. Mert vártalak.

Lehettem volna kötéltáncos, nagy színész vagy bátor tengerész. Bölcsész hallgató, katedrán szónokló, bolondos utcazenész és udvari ékszerész. De azt mondtad, jössz. Hát vártalak.

Tehettem volna ezernyi mindent, csábítót és csalogatót, kínálat volt bőven, s akadtak volna hozzá társak is, jutott volna belőlük akár minden napra. De nem tettem. Mert vártalak.

Ehettem volna nagy kanállal az életet, mi néha lehet olyan, mint egy nagy kerek habos torta, ha az ember jó asztalhoz helyezkedik.

De Nélküled nem ettem és nem tettem és nem lettem és nem mentem. Itt maradtam, mert vártalak.
S te nem jöttél...