Rómeó, Júlia, Jelen
Lejegyezve: 2016.03.04
Amikor véget érnek a harcok,
eljön a gyógyítás ideje...
Helyszín: Valahol Európában
Idő: Jelen
Szereplők: egyetlen Férfi és egyetlen Nő
Júlia: - Itt vagy, Rómeó?
Rómeó: - Igen, Júlia.
Júlia: - Hol vagyunk most?
Rómeó: - Egy kriptában.
Júlia: - Mi történt velünk?
Rómeó: - Meghaltunk, Kedvesem.
Júlia: - Akkor hát mégis igaz. Nem álmodtam.
Rómeó: - Nem. Minden igaz volt, Júlia. A szerelmünk,
a hitvesi ágyunk, a száműzetésem mellőled, a kitartásod
mellettem, minden szavunk és minden ölelésünk, a gyötrődésünk,
a hűségünk - és a halálunk is.
Júlia: - Féltem nélküled.
Rómeó: - Tudom, Kedvesem. Bátor voltál. Igazi áldozatvállaló.
Még a halált is… értem. Köszönöm. Én vétettem el a
lépést. Nem kellett volna meghalnod.
Júlia: - Szerencsétlen félreértés volt. Rossz időzítés.
Aztán már olyan gyorsan történt minden. De látod,
mégis együtt vagyunk.
Rómeó: - Sajnálom, hogy ehhez meg kellett halnunk.
Júlia: - Gondolod, hogy megértették?
Rómeó: - Nem tudom. Talán igen. Te mit gondolsz?
Júlia: - Inkább csak érzem, hogy míg mi itt feküdtünk,
valami változott. Lehet, hogy most már nem lenne akadálya,
hogy te… meg én…
Rómeó: - Azt mondod, tanultak belőle? Hogy nem volt
hiábavaló a halálunk?
Júlia: - Igen, azt, Rómeó. Kell, hogy legyen értelme
ennek az egésznek. Emlékszel még arra a csodára? Mekkora
fényünk volt együtt! Az nem lehet, hogy csak úgy semmibe
vesszen.
Rómeó: - Talán igazad lehet…
Júlia: - Hogy van a szíved?
Rómeó: - Nagyon fáj.
Júlia: - Várj, odakúszom hozzád…
Nagy nehezen odakúszik, ráborul Rómeóra, és szájon
csókolja. A színpad kissé kivilágosodik.
Rómeó: - Ezt még egyszer!
Júlia újra megcsókolja, ezúttal nagyon hosszan.
A kriptában fény árad szét.
Rómeó: - Forróságot érzek. Istenem, mennyire hiányoztál!
És most már tudom, hogy mi is hiányzunk a világnak!
Hiszem, hogy nagyot tettünk, majdnem sikerült! Vissza
kellene mennünk! Most más lenne minden. Most lehetnénk
Mi.
Júlia: - Hiszek neked, Rómeó.
Rómeó: - Gyere, Júlia, kezdjük újra, és tegyük rendbe
a dolgokat.
Rómeó és Júlia gyengéden kibontják egymást a
leplekből, felkelnek, és kéz a kézben jobbra el…