Utazás egy idegen férfi
karjában - egy blogger születése
Lejegyezve: 2015.01.04
Akkor már 3 napja alig aludtam: valami készült, érlelődött
bennem. Egy 18 évig tartó házasság után, négy gyermekes
anyaként, hátam mögött néhány szerelemmel elindultam,
hogy kisimítsam a lelkem. Így esett, hogy jelentkeztem
egy csoportos tantra-kalandra. A tantráról akkor már
sokat tudtam, pl. azt, hogy csak a nyugati ember azonosítja
a szexualitással, valójában egy sokkal tágabb filozófiai
irányzat, amely a testet a lélek templomának tekinti.
Bár a programot ajánlják ismerkedésre is párkeresőknek,
nekem más célom volt. Leginkább válaszokat kerestem
ott, és bennük magamat. A burkomból akartam
előbújni, lebontani a körém épült falakat, oldódni
és emelkedni.
Hogy vágytam-e kalandra? A szó hagyományos értelmében
nem, de számomra minden találkozás egy kaland, amely
váratlan meglepetéseket tartogat. Jó nagy adag bátorságra
és nyitottságra volt szükségem, hogy belevágjak a
tantra-kalandba. Bár akkor már bőven rendelkeztem
tapasztalattal az emberi kapcsolódások terén, tudtam,
most igencsak a határaimat feszegetem, kiléptem a
komfortzónámból, és valójában fogalmam sem volt, mi
vár rám. De amit átéltem azon az estén, arra végképp
nem számítottam...
Ismeretlen nők és férfiak egyenlő számban, félhomályban
körben ülve, kényelmes ruhában, selymes keleti környezet,
mosolyok és gesztusok, valami visszafogott várakozásban.
Megnyugtatott a puha szőnyeg, a párnák ismerős otthonossága,
a levegőben jóindulat, figyelem és elfogadás áradt.
Aztán lágyan, tapintatosan elkezdődött. A program
a szemkontaktustól vezet a bizalmasabb kapcsolódásig,
persze felöltözve, alapszabály az egyéni határok tiszteletben
tartása, a lényeg az energiák áramlása. Közben folytonos
párcsere, sok partnerrel élhető át Nő és Férfi tiszteletteljes,
szent találkozása. A vetkőzés pedig a Lélek vetkőzése,
a feladatokban haladva egyre inkább ezt éreztem: ezek
a férfiak látnak, éreznek, felnyitnak, szemükben tükröződik
csupasz lényem, semmit sem rejthetek el sem előlük,
sem magam elöl. "A semmi ágán ült szivem."
 |
Ekkor történt meg velem az, amit a görög drámákban
katarzisnak neveznek. A szó maga megtisztulást, megszabadulást
jelent. A főhős egy intenzív élménylöketet kap, érzelmileg
megrendül, erőteljes változás indul be a lelkében,
amely emelkedett tudatállapotot hoz létre. Egyszerre
fájdalmas és örömteli, lezuhanó és felemelő, felkavaró
és továbblendítő élmény. Egy katarzis után alapvetően
leszünk mások. Olyan, külső hatásra bekövetkező belső
esemény, amely akár egész életünk irányát képes megváltoztatni.
A férfiak körben ülve, hátukat a falnak döntve kényelmes
fotelként kínálták magukat - minket vártak. Én mit
sem sejtve befészkelődtem soron lévő emberem ölébe,
hátamat mellkasának döntve becsuktam a szemem, és
vártam.
Felcsendült a zene, Bagdi Bella mintha nekem énekelte
volna: "Egy jó szó legyen az utolsó..."
Amikor megéreztem a férfi ölelés megtartó erejét,
a lelkem megadta az engedélyt az elengedésre: mintha
valaki kinyitott volna bennem egy zsilipet, hirtelen
minden addig hordozott fájdalmam utat talált, és folyni
kezdtek a könnyeim. Ott, azon az éjszakán, egy ismeretlen
férfi karjaiban letettem múltam terhét, megtisztultam,
és rátaláltam a férfi támogató erejére. Éreztem, ahogy
könnyül a teher, ahogy múlik, ami fáj, s helyén valami
tisztaszívűség marad. Akkor értettem meg, mit jelent
igazán beledőlni a Férfi karjába, s végül már azért
sírtam, hogy 40 évig enélkül az erő nélkül éltem.
Kb. olyan élmény, mint amikor azt hiszed, tudod, mi
az orgazmus, mígnem egyszer totális magasságában és
mélységében átéled...
 |
Egy támogató apa, két nagyszerű fiútestvér, egy sokáig
kitartó férj és néhány csodálatos szerető kevés volt
ahhoz, hogy teljes erejében ismerjem a Férfit, mint
Támaszt. Életem minden, férfiakhoz fűződő fájdalma,
hiánya, csalódása, lelkem minden női sérülése patakokban
folyt ki ott belőlem.
Kedves Ismeretlen, aki akkor megengedted, hogy öledbe
tegyem le terheim, aki tisztelettel elfogadtad Női
könnyeim, s aki elég erős voltál, hogy megtarts, mikor
a legnagyobb szükségem volt rá; Hálásan köszönöm!!!
Mert szavak nélküli tiszta jelenléteddel a legtöbbet
adtad azon az éjszakán. Éreztél, értettél, elfogadtál,
szerettél, megtartottál s tiszteltél. Akkor, ott,
Általad találkoztam a Férfival.
---
Másnap hajnalra megszületett belőlem első írásom,
ami elindított a blogírás útján. S hogy mit adott
nekem mindez? Egy évre rá elhozta azt a Férfit, akiről
az írásaim szólnak. A hiányzó láncszemet, a madárkát,
aki már nem akart tovább repülni az otthonomból. Arca,
teste, neve, hangja, mosolya és története lett, a
Férfi igaz története, amely ma már az enyémmel együtt
halad.
Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek c. könyvében
mondja egyik barátja az írónőnek a következő mondatot:
"Amikor nyakadba veszed a világot, hogy segíts
önmagadon, elkerülhetetlenül azon veszed észre magad,
hogy mindenkin segítesz."
A Ragyoglak blog ebből az élményből kelt útjára. Hajnali
írásom (Vezetett vagyok) ösztönös, egyéni önfeltárásként,
személyes vallomásként indult, s a vággyal, hogy amit
megéltem, átadhassam, megoszthassam másokkal. Nem
mint tudósító a hadszíntérről, inkább mint egy kedves
jóbarát, aki sokáig hallgatott, de egy ideje mesél.
S hogy valóban találtam értő fülekre és érző szivekre,
az a sors kegyelme. Így vált az évek során számtalan
egyedi élményem kollektív üzenetté. Hála, hogy olvasod.
