Vezetett vagyok
Lejegyezve: 2015.01.04
Három nap alatt egy híján 20 férfi által töltődtem.
Ez az információ rólam - hmm, mit is indít el benned?
Mire gondolsz ebből, milyen nő vagyok? Nem félreértendő.
Nem jelent húsz férfiágyat. Néha még érintést sem
jelent. Néha még szavakat sem jelent. Energiát jelent.
Figyelmet. Gyönyörködő tekintetet. Ölelést. Szeretetet.
Tükröt. Megerősítést. Védelmet. Amit kaptam, a legtisztább,
legistenibb, legfelemelőbb Férfi Energia volt számtalan
formába öntve.
Vezetve voltam. Nem terveztem, mégis, a tudatalattim
mintha megszervezte volna ezt a zarándoklatot a lelkemnek.
Mert olyan volt, belső út, intenzív terápia, bár a
férfiak nem tudtak róla. Nem is ez számít. Csak az
a fontos, hogy megtörtént. Önkéntes segítőim voltak.
Hála mindannyiuknak. A segítő minőséget megélni sokkal
egyszerűbb, sokkal hétköznapibb, mint gondoljuk. És
mindkét irányba működik. Egyszerre is. Mert örökös
áramlásban vagyunk, oda-vissza keringő energiatáncban.
Örvénylés, forgás, kapcsolódás. Rád hagyatkozás és
rám bízás. Ha nem lépek ki a magam köréből, ezt sosem
tapasztalom meg.
Mi kellett hozzá? Szabadság. Bátorság. Intuíció. Háromnapi
alig alvás, ami kiüti az elmét. Ez sem direkt így,
mégis a terv része volt valahol. Kellett a három,
hogy a végére elzsongva megadjam magam. Egy idegen
férfi ölébe dőlve engedni kifolyni a könnyeket, letenni
a terheket, megtapasztalni a biztonságot nem mindennapi
élmény. Meditáció. Szentség. Abban az áldott pillanatban,
amikor létrejön a kapcsolódás, már nincs idegenség.
Namasté van. Tisztelet van. Bizalom van. Elfogadás
van.
Nem kellett hozzá meztelenség. Mire eljutottam a megadásig,
a tiszta tekintetek már rég levetkőztették a lelkemet.
Beléjük néztem, és magamat láttam. Rémisztő. Igaz.
Valódi. Smink nélküli fátylak nélküli tiszta Lét.
Mindig mindenhova azért megyünk, hogy ott megtapasztaljunk
valamit. Ha megengedjük ezt a sorsnak, váratlan ajándékokat
rak a lábunk elé. Vezetés alatt állunk. Jeleket, hívásokat
kapunk. Mindenki. Csak van, aki még nem hallja, nem
látja. Én sem mindig. Most nyitva volt a zsilipem,
beengedtem rajta az Univerzumot. És feloldott és kitakarított
és begyógyított és elsimított. Mindezt egy híján 20
férfi által cselekedte.
És hogy hol van az az Egy? Akinek híján? Készül. Úton
van. Valaki más karjában van. Nem számít. Csak az,
hogy létezik, és hogy őt is vezetik.
Köszönöm ennek a 19 önkéntesnek, hogy belevittek a
táncba. Kézről kézre, tekintetről tekintetre, találkozásról
találkozásra. Férfiak, ontsátok magatokból a tiszta
Férfi Energiát. A létezésetekkel adtok nekünk, Nőknek.
Csodák vagytok mind.
…
Ebben a pillanatban berepült egy kismadár az ablakomon.
Szó szerint. Kivittem az erkélyre. Ott ücsörög. Valahogy
nem akar elmenni. Megpihen? Szemlélődik? Töltődik?
Ki tudja.
Most már elhiszed, hogy mindig kapunk jeleket?
