A törékenység ereje

Mikor már belül annyira fájt, hogy nem bírtam tovább tartani a páncélt magamon, vetkőzni kezdtem. Sokáig hittem, az erőt kell mutatnom, s nem lehetek törékeny, mígnem egyszer akkora ütést kaptam, amely a földre taszított, s láthatóvá vált bennem az addig rejtegetett seb. Nem tudtam, hogy ilyen mély, hogy ennyire fáj, s hogy erőm önvédelem volt csupán. Nem hittem, hogy van valaki, akiben annyira bízhatok, hogy lehetek mellette gyenge, törékeny, mert bennem ő kárt nem okoz. Hogy védtelenségem erőt szül, benne, általa, védelmet ővele. S csak most látom; áldás volt a törés, a seb, mert leoldotta rólam védelmi páncélom, így lettem látható, s így láthatott Ő is meg.

S szeretete melegénél lassan egésszé gyógyultam.

Azóta nem én vagyok az erő.
Azóta Velem van az Erő.