Szépen szeretném befejezni. Arra kérlek most, hogy legyél
velem az utolsó fejezetben.
Ne válj el tőlem haraggal. Ne válj el tőlem haragból.
Ne válj el tőlem sértettségből. Sem dacból sem féltékenységből,
sem pánikból. Ne válj el tőlem vakságból, meggondolatlanságból
vagy rózsaszín bódultságból.
Azt szeretném, hogy tiszta fejjel, békés szívvel, szabad
választásból, érett elhatározásból, szeretetben válj
el tőlem, - s bocsáss utamra.
 |
Nem igaz, hogy a válás tagadás. A válás vállalás. Annak
a vállalása, hogy ezentúl másképp lesz minden. A válás
felismerés és kimondás. Annak a ténynek a tiszta felismerése
és kimondása, hogy nem vagyunk egy pár. A válás bátorság.
Elengedni a biztonságot nyújtó megszokottat, és rálépni
egy új, ismeretlen, és sokszor félelmetes útra. Bátorság
kell ahhoz is, hogy odaálljunk a gyermekeink, szüleink,
barátaink elé, és azt mondjuk: utunk kétfelé válik.
A válás igenlés. Arra, hogy másik formát választunk
a kapcsolatunknak, mert a tartalom megváltozott, s mi
mindig harmóniába kívánjuk hozni a formát a tartalommal.
A válás tanulás. Annak megtanulása, hogyan tudunk együttműködni
akkor is, amikor már nem egy csónakban ülünk. A válás
próbatétel. Talán a legkeményebb, amivel valaha találkoztunk.
Mert itt dől el, milyen emberek vagyunk valójában. Tudunk-e
szeretetben válni?
A válás az új kapcsolatunk előszobája, mellyel nem csak
leendő párjainknak tesszük lehetővé a belépést, de a
kettőnk közti viszony is új szakaszba lép. Attól kezdve
a volt férjem leszel, akit 'gyermekeim apja'-ként emlegetek,
én pedig a te volt feleségeddé válok. Furcsa státusz.
Past participle. Befejezett múlt idejű állapot. Ne hívj
exnek, kérlek. Ennél sokkal több a mi közös múltunk.
Az a nő vagyok, akibe sok éve beleszerettél, akivel
majd negyed századon át egy pár voltál, s akivel most
múlt időbe helyezel egy mindkettőnk számára meghatározó
házasságot.
Tiszta helyzet. Befejezett. Ízlelgetem a szót: volt
férj, s zavarba jövök csakúgy, mint 18 évvel ezelőtt,
amikor a nászúton először mondtam ki valaki előtt, hogy
a férjem vagy. Talán még néha kicsúszik majd a számon,
hogy a férjem, különösen, amikor egy múlt idejű történetet
mesélek, hisz akkor még a férjem voltál...
A válás nem dicsőség, de nem is szégyen. Még akkor sem
az, ha mások annak tartják. Egy rettenetesen nehéz életszakasz,
amelyben a feleknek segítségre, megértésre és támogatásra
van szükségük, nem pedig elzárkózásra és ítélkezésre
vagy beleszólásra. Elmagyarázni bárkinek is, hogyan
érkeztünk el idáig és miért döntöttünk így, hiú próbálkozás.
Két ember életét és döntéseit legjobb esetben ők maguk
értik. Nem árt, ha felkészülünk rá, hogy érnek majd
mindkettőnket vádak és támadások. Arra kérlek, legyünk
akkor is egységesek.
A házasságkötésről sokat tudunk, a válásnak azonban
nincs kultúrája. Milyen a jó válás? Paradoxon csupán,
vagy lehet valóban jól csinálni? Mi mindent kell megtennünk,
miután megszületik a döntés? Valóban falakat kell építenünk
egymás közé és harcolnunk kell egymással, ahogy annyian
teszik?
Én méltó válást szeretnék. Bölcset, tapintatosat, érett
felnőtt válást. És igen, társad kívánok lenni abban,
hogy neked is mindez könnyebb legyen. Tudom, hogy nehéz
a szíved. Hogy még sokféle érzés kavarog. Csalódás,
fájdalom, kudarc, remény, bizonytalanság, kételkedés,
félelem, neheztelés, veszteség és magány. Hidd el, magam
is ilyesmiket tartalmazok. De tudd, hogy ezt a szakaszt
is veled szeretném megélni. Hogy mit szeretnék? Kimondani,
meghallgatni, megismerni, elfogadni, megérteni, megbocsájtani,
kérni, fogadni, vállani, ígérni és megköszönni. Mindazt,
ami a tiéd és az enyém, amivel közösen van még dolgunk.
Gyere, hallgass meg, és mondd el mindazt, ami bánt,
csendesítsük le egymás viharát. Ne hagyjunk egy szálat
sem elvarratlanul, egy kérdést sem megválaszolatlanul,
egy szobát sem rendezetlenül. Mert jövőnk s gyermekeink
jövője múlik azon, hogyan rendezzük meg ezt az utolsó
fejezetet.
Arra kérlek, hogy amit együtt kezdtünk el, együtt is
fejezzük be. Szépen. Csináljuk méltón ezt is, hogy emelt
fővel, tisztességgel nézhessünk majd vissza életünk
végén erre a jelenetre. Vállalom mindazt, ami szükséges
ahhoz, hogy együtt le tudjuk zárni a régi kapcsolatunkat,
és megtaláljuk jövőbeli működésünk. Hisz sosem leszünk
egymás számára idegenek. Közös a múltunk, közösek a
gyermekeink, közösek a fényképeink és az emlékeink.
S talán van egy másik közös jövőnk. Szülőként sosem
válhatunk el egymástól. Számítok rád, mint apára, és
számíthatsz rám, mint anyára. Együtt ülünk majd az asztalnál
gyermekeink esküvőjén, és nagyszülők is együtt leszünk.
Csináljuk hát jól most és majd akkor, hogy utódaink
büszkék legyenek ránk, mert bennünk elsimult a múlt.
Velem tartasz? Tudsz nekem igent mondani? Mert én igent
mondok neked. Nem akarok több harcot, hisz valójában
egyet akarunk. Közös döntésből közös válásba lépünk.
Valaha téged választottalak férjemül, s most arra kérlek,
legyél a Volt Férjem. Olyan tisztán, amilyen tisztán
csak meg lehet élni ezt a szerepet. Én téged választalak,
mert méltónak talállak a feladatra. Mit válaszolsz?
Számíthatok rád? Mert én úgy döntöttem, nem ellened,
de Veled válok el Tőled.
