A legnehezebb azt elfogadni, hogy ő másfelé fordult.
Hogy nem te vagy a legfontosabb ember a számára. Na
ez évekig tud bántani. De pont ez hozza fel a belső
erőt, és ébreszt rá egy nagy igazságra, amely közelebb
visz igaz párodhoz.
Sokáig úgy érezheted, Te nem vagy elég jó, s magadat
hibáztatod, a továbblépését elutasításnak veszed. Keresed
magadban a hibát, a kijavítani valót, hogy neki - vagy
a következőnek elég jó lehess. Vagy megpróbálsz versengeni
azzal a másikkal, hozzá méred magad, és mindenáron győzni
akarsz egy olyan versenyben, amit meg sem hirdettek.
Jobb akarsz lenni nála és mindenki másnál. De miért
is?
Pedig egyszerűen annyi történt, hogy ti ketten nem illettetek
össze.
Nem arról van szó, hogy nem vagy elég jó,
csak Neki nem vagy megfelelő. Nagy különbség. S
ha így áll a dolog, hidd el, ő sem megfelelő a számodra.
Sok évnyi önmarcangolást és belső békétlenséget lehet
megúszni, ha ezt az elején felismered, és ahelyett,
hogy máshoz igazítanád magad, azon igyekszel, hogy még
jobban önmagadra hasonlíts. Hogy még tisztábban, még
érthetőbben fejezd ki mások számára, aki vagy. Amikor
egységbe kerülsz magaddal, megszűnik a megfelelési kényszer,
és kisimul benned minden. Megnyugszol, és már nem iparkodsz
valamilyen lenni, mert az vagy, aki. Önazonossá válsz,
olyan emberré, akit meg lehet látni és fel lehet ismerni.
Amikor valaki elhagy, lehetőséget kapsz, hogy közelebb
kerülj magadhoz, és amikor közelebb kerülsz magadhoz,
akkor varázslatos módon közelebb kerülhetsz Igaz Párodhoz.
Akkor már könnyedén lép be az életedbe az, aki pontosan
Hozzád érkezett, s aki egyszer majd azt mondja neked:
"Látlak, hallak és érezlek.
Tudom, milyen vagy, és én pont ilyennek szeretlek.
Téged kerestelek. Te vagy az."
Mind erre vágyunk.
