Istennők vagyunk
Lejegyezve: 2016.07.24

Volt egy Élet, melyben helyünkön voltunk, a Férfi-Isten mellett voltunk, daloltunk, táncoltunk s egybeszerettük a világot. Ma már csak csendben emlékezünk, nem szólunk, figyelünk, s hallgatunk.

Nők vagyunk. Nyomokban egy jobb életet tartalmazunk, szemünk ragyogásából kiolvashatod emlékeink. Mi még tudjuk, hogyan lehetne szebben, istenibben, mit valaha létrehoztunk, ott él bennünk fényességes múltunk. Nem szólunk, figyelünk, s hallgatunk.

Nők vagyunk. Megéltünk sok mindent, míg emberi földön jártuk utunk, vállaltuk, hogy közös a sorsunk, megkoptunk, megfakultunk, fényes testünk levetettük, por és hamu lettünk, s magunk mögött hagytuk Istennői múltunk. Nem szólunk; figyelünk és hallgatunk.

Nők vagyunk. Mint féltett kincset, érzékenységünk a fénytelen korba úgy mentettük át, hogy még legyen, aki jelez, s ha kell, a világgal együtt fáj. Vagyunk receptorok, vagyunk indikátorok, tiszta tavak és töretlen tükrök - de nem szólunk, nem harcolunk. Csak figyelünk. S hallgatunk.

Nők vagyunk. Szeretünk és reménykedünk. Már nem tudunk tétlenül figyelni, vágyunk újra ragyogni, újra élni. A helyünkre vágyakozunk, a Férfi-Isteneinkre áhítozunk. Ruhánkat leporoljuk, koronánkat megragasztjuk, emlékeink előkotorjuk, s az Istennőt felélesztjük magunk. Nem szólunk. Csendben várakozunk. Hallgatunk.

Istennők vagyunk. Arra várunk, hogy felébredj, megláss és emlékezni kezdj. Isteni fényedre, ragyogásodra és dicsőségedre, velünk való egységedre. Emlékezz a dalunkra, a táncunkra, és válj valóra! Mert Feléd fordulunk, Téged figyelünk, mert csak Rád várunk…

Nem szólunk.
Istennők vagyunk.