Tekintettel
Lejegyezve: 2015.04.10

Légy Rá tekintettel. Egy mély, nyitott, tiszta tekintettel. Légy most Te a bátor, és nézz bele, csak nézz bele őszintén a szemébe. Ne szólj, helyetted most a szemed mesél. Nyisd meg magad, egyszerűen, mintha Te lennél a nyugalom tengere, mely takaratlan hagyja mindenét.
Engedd, hogy meglásson Téged, és hogy meglássa magát benned. Ne érintsd meg, csak nézz Rá. Állj meg előtte, és várj, amíg beenged. Lásd meg az arc mögött Őt, halld meg a ki nem mondott szavait, olvass a sorai közt, nézz túl azon, ami elsőre mutatkozik. Hagyd, hogy lehulljanak az álarcok, haladj finoman rétegtől rétegig, állhatatos tekinteted le fogja bontani a falait.

Amikor már bent vagy, áhitattal nézz körül nála, és mosolyogj bele minden termébe. Aztán némán hívd meg magadhoz, engedd be Te is Őt, hagyd, hogy haladjon egyre beljebb titkos világodba. Idő kell ehhez, szentséges idő, méltóság, türelem és megengedés. Mert félünk, mind félünk meztelen lélekkel mutatkozni. Nyitottságunkat régesrégi kudarcok zárták lakatra, és mi azóta is ott bujkálunk önvédelmünk börtönében. De közben fázunk, tudom, hogy Te is fázol, és mindent megtennél egy igaz lélek közelségéért. Ő is fázik. Segíts neki felolvadni. Kezdd el Te, nyisd ki lelked ablakát. Csendesen állj meg előtte, oldd fel magadban zárványaidat, és mutasd krisztálytiszta lényedet. Olyan tekintet ez, mely áthatol a legkeményebb elzárkózáson is, megérzi a legfinomabb rezdülést is, olyan nesztelen, hogy még a madarak is fülelni kezdenek, nem tudva, milyen csoda történik.

Ott, abban a pillanatban, a figyelem és egyszerűség ölelésében létrejön a Kapcsolat. Mert két Lélek találkozik, és hangtalan beszélgetni kezd...