Vigyázz, jövök!
Lejegyezve: 2016.05.01

Drága Anyu! Tudom, hogy óriási feladat, amire most vállalkozol. Tudom, hogy félsz, hogy néha tépelődsz, jól döntöttél-e, amikor engem életre hívtál. Hogy fogod-e bírni erővel, hittel, kitartással, és tudsz-e majd nekem elég szeretetet adni. Hogy mi lesz veled, ha én majd mindent felforgatok. Hallom a ki nem mondott szavaid, érzem minden rezdülésed, hisz egy vérkörön vagyunk.

Tény, hogy velem megváltozik az egész életed, létezésem átírja a történetedet. Az, akit eddig magadnak hittél, nem lesz többé, mert én garantáltan átalakítalak. Nem ígérem, hogy könnyű lesz, sem azt, hogy mindig olyan leszek, amilyennek elképzeltél. Bizonyosan lesznek nehézségek. Olyan pillanatok, amikor legszívesebben kiszaladnál a világból, és választanál egy másik életet. Lesznek átvirrasztott éjszakák, sírós hajnalok, nemevések és nemtudomok. Lehet, hogy néha rosszban leszünk, és kiborítjuk egymást, mert épp nem egyet akarunk, mert épp magunk is nehezen vagyunk.
Mindezt tudom. És én mégis vállalom. Nézd, nekem sem lesz könnyű, annyira sűrű, hangos, nehézkes és túlbonyolított a ti világotok. Nagyon más, mint amihez én hozzászoktam. De mégis jövök. És tudod, miért? Mert meg akarlak ismerni. Téged, és rajtad keresztül az egész világot. Mert fel akarok fedezni mindent, látni a magam szemével, hallani a saját fülemmel, és érezni a saját szívemmel. Egy ideig a lábnyomodon haladok, aztán majd rátérek a saját utamra. De mindig lesz egy ösvényem hozzád, amit tisztán tartok és ápolok, mindig lesz köztünk valami, ami csak Anya és Gyermeke között lehet.

Bízom benned, és bízom magamban, hogy együtt minden nehézséget megoldunk, és a feladathoz együtt felnövünk. Azért hozzád érkezem, mert Te kellesz nekem. Ha elbizonytalanodsz néha magadban, azt kérem, emlékezz, hogy nekem elég jó vagy. Mert nem véletlen csupán, hogy én pont Téged választottalak.

Gyere hát, és vágjunk bele!
Szeretlek.