Egy vagyunk
Lejegyezve: 2015.05.13

Vannak emberek, akiket egészen tisztán érzékelünk. Nem köt hozzájuk rokonság, látszólag nincsenek hozzánk közel, talán kevés időt is töltöttünk velük, mégis, mintha belülről tudnánk őket. Elég egy villanás, egy tekintet, egy ölelés, és már biztosak vagyunk. Olyan gyárilag-ismerősek. Valami különleges kegy folytán velük azonnal összehangolódunk, látjuk és érezzük őket. Egy vérkörön vagyunk, egy zenére dobbanunk, és mintha láthatatlan finom szálak kötnének bennünket össze, velük együtt mozdulunk. Valami ősi összekapcsoltság ez, a felszínen ismeretlen kapcsolati mélység, mely egyszer csak megérkezik, és attól kezdve örökre ott marad. Akkor is, ha többé nem találkozunk. A láthatatlan szálak megtartanak. Nem kell értük tennünk semmit. Csak észrevenni, csak befogadni, csak engedni. Olyan szőttes ez, melyet valaha együtt terveztünk meg, csak elfelejtettük a mintázatot. Velük emlékezünk és újra felfedezünk. Hogy nem mások ők, hogy belőlünk vannak, magunkban őket is hordozzuk, hogy velük már réges-rég Egy vagyunk. Hála, hogy léteznek ilyen emberek.