Mire vágyom igazán
Lejegyezve: 2016.02.24

Egyszer kérdezted, mire vágyom igazán. Most elmesélem. Hanyatt feküdni a földre, fejünk összedugva, bámulni az égre, és csak mesélni és hallgatni nagyokat. Mindegy, hogy hol, mikor, de hanyatt, és nyitott szemmel, felfelé nézve. Télen a nappaliban a kandalló előtt, tavasszal a zöld fűfészekben, nyáron a kertben csillagokat számolva, ősszel avarral takarózva. Mindegy, hogyan, miről, csak mesélj. Az álmaidról, aprócska semmiségekről, titkokról és emlékekről. Arról, hogy egyszer pizsamában mentél iskolába, vagy hogy a nagyapád, a nagy tréfamester hogyan nevettetett meg mindig. Rajzolj nekem képet ide a levegőbe, magadról, a múltadról, és az útról, ami ide vezetett. Csak mesélj, szeretem a hangod, és szeretem a hangodból jövő teremtett világot. Nézem felettünk, mindez hogyan színesedik és kerekedik, és válik valódivá. Aztán, ha úgy van kedvünk, csak bámulunk tovább, nem szólalunk, csak hosszasan együtt csendülünk. Néha majd én is mesélek. Csodaként megélt hétköznapokról, láthatatlan jelenlétekről, és mindarról, ami ide vezetett, hogy most itt fekszem melletted, és egyszerű, hétköznapi történeteket hallgatok.