Sokáig hallgattam
Lejegyezve: 2016.08.20

Sokáig hallgattam. Egy ideje mesélek.

Mindannyian igazgyöngyök vagyunk. Egyedül elgurulunk. Összekapcsolódva lánccá rendeződünk.
Magamat, mint kagylót nyitom. A lélek belső világa az otthonom.
Törekvésem az egyéniben befelé haladva eljutni az Istenihez.
Kincseket másokban meglátni, kibontva világot gazdagítani. Belülről változva változtatni.
Belesimulni a nálam nagyobba, így szolgálni.

Tisztelem az egyéni színeket, hiszek az egyéni megoldásokban.
Ma már nem akarok megváltani senkit.
Hagyom, hogy minden lélek járja a maga útját.
A válaszok benned születnek. Egy ideig kísérőd lehetek.

Ha jössz, hallgatlak. Mesélsz. Együtt hallgatunk. Néha mesélek.
Namasté. Tisztelem Isteni lényedet.

Ajánlás
Tudom, hogy nem minden ragyogó. Ismerem az élet sötét oldalát. A szenvedést, a fájdalmat, a gödör alját. De azt is tudom, hogy mindig van kiút, van új esély, szabad akarat és másik választás, hogy mindig jön valaki, mindig mutat fényt, és feléleszti bennünk a pislákoló lángot. Mert fénnyé válik, amire fény vetül, míg él a Nap, ragyog odafent, s a Hold visszatükrözi rá a ragyogást. Míg létezik a Férfi és a Nő, addig van remény. Addig van Te és Én, addig vagyunk Mi. Te ragyogsz, és én ragyoglak.